The Writer|Larry

Helló!:)

Enyém lett a megtiszteltetés, hogy megírhattam az első OS-t. Remélhetőleg tetszeni fog nektek.

Kommenteljetek, és a többiJ

Kellemes olvasást.

Taylor xx

THEWRITER

* Louis Tomlinson

Belebújtam pólómba, majd megigazítottam tincseimet. Befújtam magam az egyik kedvenc  spray-emmel, s egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükrön keresztül, mielőtt kiléptem volna az öltözőből.

- Mr.Tomlinson készen áll? Már csak magára várnak – sietett elém az egyik őr. Szótlanul bólintottam, majd elvettem tőle az ásványvizes palackot, amit felém nyújtott. Már hallottam az emberek hangját, s igazat megvallva féltem. Féltem, nem is kicsit.

Ajkamba harapva vettem egy mély levegőt, majd utoljára túrtam hajamba, és felléptem a színpadra. Hatalmas tapsvihar hangja töltötte be a teremet. Leültem az asztalhoz, majd halvány mosollyal néztem körbe a tömegen.

- Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy eljöttek az új könyvem bemutatójára. Nagyon sokat jelent, főleg, hogy ennyi embernek felkeltette a figyelmét – kezdtem bele, miközben elvettem egy könyvet a kötegből. – Szóval…órákig tudnák mesélni az Enemies létrejöttéről, ezért jobbnak látom, ha maguk kérdeznek – néztem körbe mosolyogva. Rengeteg riporter keze lendült magasba, s egyenként harsogtak fel.  Mindvégig éreztem egy izzó tekintetet testemen, de bármerre néztem, senki nem figyelt rám oly’ vadítóan. Benyálaztam ajkaimat, majd az első sorban ülő, középkorú hölgyre böktem. Jegyzettömbjét már ujjai között szorongatta. Tolt egyet szemüvegén, ami félő volt, hogy lecsúszik orrnyergéről. Bájos, mondhatni már finom arca megrezdült, s átfésülte a jegyzettömbön álló sorokat.

- Mr.Tomlinson, lenne kedves elmondani, hogyan is jött az Enemies ötlete? – felpillantott jegyzetéből, mogyoróbarna szemeit enyémekbe fúrta. Olyan gyönyörűek voltak a szemei. A csokira emlékeztettek. Ilyenkor is átkozom magamat, hogy homoszexuális vagyok. Nem szeretem a nőket, valahogy nem fognak meg az idomok, a hosszú hajkoronák, s a formás, hosszú lábak. Nekem…a vadság kell. Igaz néhány nőben meg van, de a többségben aligha. Egy férfi legtöbbször vad, erős. De ha úgy van, akkor tud gyengéd, romantikus is lenni.

Nem tudom, hogy mi lenne, ha megtudnák az olvasóim, a nyilvánosság, hogy a férfiakat szeretem. Vajon olvasók százai fordulnának el tőlem, s az eddigi könyveimet a kukába dobnák? Elítélnének, s a szponzorom is kidobná a szűrömet? Megeshet egyáltalán az ilyen?

Olyannyira el bambultam, hogy majdnem lefejeltem a mikrofont, ami előttem volt. Megráztam fejemet, majd zavartan pislogtam párat. Mindenki a válaszomat várta. Miközben már izzadó tenyérrel nyeltem nagyot, és próbáltam visszaemlékezve a kérdésre, amit a hölgy feltett.

Megvan.

- Szóval az ötlet… - kezdtem bele – sokat gondolkodtam rajta, csak ültem az asztalomnál, vagy esetleg a földön és agyaltam. Nagy volt a csend, mivel egyedül élek. Már kezdtem mindent feladni, és felhívni a szponzoromat, hogy nem fog ez nekem menni. Eszembe jutott, hogy kapcsolhatnák zenét, így megtettem. Max hangerőn hallgattam a zenét, s tovább bámultam az üres, kemény táblás füzetet. Végül kipattant az ötlet – mondatom végén ajkamba haraptam. Egy bólintást kaptam a hölgytől, majd jött a többi kérdés. Mindegyikre válaszoltam, mikor már csak egy maradt. Kicsit meglepődtem a látványtól. Barna, göndör tincsek, igéző, smaragd szemek. Nyugodt, varázslatos arc, apró borosta, s telt, ívelt ajkak. Tökéletes.

Igen, biztos volt, hogy Ő nézett mindvégig. Valahogy éreztem, általában az emberek az ilyet megérzik. És, vajon milyen lehet a hangja? A kinézetéből ítélve mély, sőt.

Ajkait szólásra nyitotta, miután lepillantott a jegyzettömbre, de előtte még benyálazta ajkait. Még szerencse volt, hogy ültem, mert nagyobb terpeszbe tettem lábaimat. Senki nem láthatta, de orbitálisan nagy merevedéssel küszködtem. A levegőt szinte nyeltem, a szívem eszemeveszetten dübörgött, míg nem meghallottam hangját.

- A közeljövőben még számíthatunk egy újabb ilyen csodálatos műre magától? – azt hittem, hogy hátraesek. Egy pillanatra minden megállt körülöttem, nem kaptam levegőt. Minden beszédfoszlány elveszett, mintha egy másik világba csöppentem volna. Mélyen a szemembe nézett, arcára sármos mosoly csúszott. Dobbantottam egyet lábammal, hogy visszatérjek a jelenbe. Nagyot nyeltem, majd lassan megszólaltam.

- Szeretnék még több könyvet is kiadni, de ez mind attól függ, mennyi ihletem is lesz – hangom először kissé bizonytalan volt, de utána felerősödött és szemeibe néztem.

Egy bólintást kaptam válaszul, plusz egy vadító mosolyt, amitől farkam szinte már ki akart törni nadrágomból. Az utolsó kérdés is lecsengett, s mindenki felállt. Az egyik emberke még egy köteg könyvet tett le mellém. Felkaptam egy könyvet és egy tollat. Beálltak elém sorba, Én pedig minden egyes emberkének névre szólóan aláírtam a könyv üres lapját, s pár sort is írtam.

 Már csak egy könyv maradt. Magam elé tettem az új művemet, majd felpillantottam az illetőre. Ajkaim elnyíltak, éreztem, ahogy ismét kiver a víz. Nem, nem mutathatom ki, mennyire is vonzódok hozzá, de még a nevét sem tudom. Ez…hihetetlen.

- Öhm…mi a neve? – haraptam ajkamba. Ennél bénábban nem is kérdezhetted volna Tomlinson!

- Harry, Harry Styles – mély hangjától ismét összerezzentem, szívem eszeveszetten dübörgött, kezem megremegett.

Aprót bólintottam, majd írtam pár sort neki, végül letettem a tollat. Mikor elvette tőlem a könyvet, meleg keze enyémre simult. Zavartan húztam el kézfejemet, majd felálltam.

- Köszönöm szépen. Tudja, nagy rajongója vagyok, minden művét elolvastam pár nap alatt, és most az Enemies-t fogom elolvasni két nap alatt – édesen rám mosolyogott, amitől a toppon voltam. Képes lettem volna ott, azon nyomban elélvezni. Lábaim meg – megremegtek. Lassan felnéztem rá. Sokkal magasabb volt nálam, sőt. Volt közöttünk vagy két fej.

- Én… köszönöm. És, ha most megbocsájt, nekem mennem kell – betoltam a székemet, majd elindultam le az emelvényről.

- Mr.Tomlinson! Szeretnék magának pár kérdést feltenni még, ha nem bánja. Bizonyára fáradt lehet,de csak pár percet kérek – felpillantottam rá. Ajkamba kellett harapnom, ahogy gyönyörű smaragd szemeibe néztem. Úgy bámult rám, mintha le akarna vetkőztetni.

- Legyen. Jöjjön utánam, ameddig átöltözök, addig kérdezhet – aprót bólintott, majd megindult utánam, az öltözőm felé. Lábaim minden lépésnél megremegtek. A fenekemet bámulhatta, amit éreztem. Az öltözőmhöz érkeztünk. Benyitottam a szobába, majd előre engedtem. Becsuktam az ajtót és egy üveg vízért nyúltam. 

- Üljön csak le, oda – mutattam a fotelra, majd ittam egy keveset. Böngészett a jegyzetei között egy keveset. Ezalatt végig néztem rajta, az egész alakos tükrömön keresztül. Tekintetem felsőjére siklott. Láttam valamit, ami meglehetősen megkérdőjelezte, hogy Ő tényleg újságíró-e. De nem tettem szóvá.

- Szóval…hány éves volt, mikor eldöntötte, hogy író lesz? – felnézett noteszéből, s a tükrön keresztül szemeztünk. Elgondolkodtam,miközben lehúztam felsőmet.

- Öhm…azt hiszem, hogy 15 – haraptam ajkamba. Rá néztem, tekintete perzselte mellkasomat. Olyan vágyakozóan nézett rám. Éreztem, ahogy merevedésem egyre csak nő, és nő. Elkapta fejét, majd lejegyezte azt a pár szót, amit mondtam, s újból felpillantott rám.

- Most egy kicsit személyes kérdéseket fogok kérdezni.  Van most barátnője? Ha igen, mióta – ajkamba haraptam, miközben egy másik pólót kerestem, amit végül levettem.

- Hát…nincs. És szerintem nem is lesz – mondtam sokkalta halkabban, fejemet lehajtottam. Harry kérdőn nézett rám, s mintha leesett volna neki a dolog, ledobta a jegyzettömböt és felállt. Teljesen meglepődtem, mikor már fent ültem az asztalon, ahol a hajlakkom és a többi ilyen cuccom volt. Harry a lábaim között állt, keze a derekamnál pihent, úgy támasztotta meg magát. Ajkamba kellett harapnom, miközben felnéztem rá.

- Szóval, ha jól értettem, Mr.Tomlinson, akkor maga meleg – ajkaira egy sármos mosoly kúszott, amitől nekem jobban égnek állt a farkam és csak remélni tudtam, hogy nem vette észre.

- Lebuktam, szóval ezt most megoszthatja az összes olvasóival a hülye újságjában – morogtam végig szemébe nézve.

- Nem fogom megosztani. Meghagyom a kis titkát magamnak, de csak egy feltétellel – keze felcsúszott derekamra, mire testemen áramütés cikázott végig.

- És mi lenne az a feltel? – válasz helyett, csak ölébe kapott, keze fenekemre siklott,miközben lehuppant a fotelra. Kezem állán volt, miközben lenéztem rá.

- Adja nekem magát – ajkaira egy vigyor csúszott. Nem haboztam, kezemet arcára simítva csókoltam meg. Merevedésünk összesimult, mire mind a ketten a másik szájába nyögtünk. Hajába túrtam. Csókja kábító volt, szívem az egekig dobogott. Fellökte csípőjét, mire ismét megérezhettem hatalmas merevedését. Belemarkolt fenekembe, ezt követően keze becsúszott felsőm alá. Elvált ajkaimtól és nyakamat kezdte csókokkal behinteni. Sóhajtozva fogadtam tetteit, és hajába túrtam. Hagytam, hogy lehúzza felsőmet. Kezem végig siklott vállain, izmos karjain, majd kigomboltam ingjét. Kulcscsontomon szívásokkal haladt végig, eközben már nadrágom övével vacakolt. Lerántotta nadrágomat, s bokszeremet. Meztelenül ültem ölében. Lihegve, túlfűtötten néztem rá. Megnyalta ajkait, miközben meredező farkamra nézett. Kikapcsoltam övét, s Én is megszabadítottam felesleges ruháitól. Tekintetem letévedt hatalmas merevedésére. Ő is pihegett, akárcsak én. Rendezetlenül vette a levegőt, mígnem tenyerébe köpött, kezét végig húzta merevedésén, majd csípőmet fogva ültetett farkára. Felnyögtem, kezemet vállára simítottam. Farkam fájdalmasan lüktetett. Teljes hosszával belém csúszott, mire gerincem megfeszült. Harry várt egy picikét, majd fellökte csípőjét. Mind a ketten ziháltunk, farkamon már elő nedvem csordult végig. Harry pihegve bújt nyakamba, majd egyik kezét derekamra, míg másikat merevedésem köré fonta. Csípőjét mozgatni kezdte. Végül csípőmet körkörösen kezdtem mozgatni, egyre gyorsabban. Fejemet hátra hajtottam, s úgy nyögdécseltem. Harry csuklómozgása farkamon egyre gyorsabb volt. Ágyéka hangosan csattant fenekemhez, ajaki mellbimbómat súrolták. Lehunytam szemeimet, átadtam magamat az élvezetek hullámainak. Harry fenekembe markolt, s jobban farkráa húzott. Olyannyira belém csúszott, hogy már prosztatámat súrolta, minek következtében belőlem egy pornósztárokat megszégyenítő nyögés szakadt fel. Éreztem,ahogy alhasam összehúzódik, farkam már erőse lüktet. Folyamatosan Harry farka köré feszültem. Végül eljött a pillanat, mikor hátam megfeszült, a levegőt kapkodtam, úgy szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Elkapott az orgazmus, farkam egy rándulást követően lövellt Harry és az Én hasamra. Harry arca eltorzult a vágytól. Egymás nevét nyögdécseltük

Percek múlva is lihegve bújtunk egymáshoz, Harry még mindig bennem volt de nem zavart. Arcát nyakhajlatomba fúrva lihegett. Kellemes csend lepte el a szobát, mígnem megszólaltam.

- Mond csak Harry, mikor akartad elmondani, hogy nem is vagy újságíró?

The End